Oroszlánhal / Tűzhal

Az Indiai-óceánban, Csendes-óceán nyugati részén és a Vörös-tengerben őshonos. A tűzhal előfordulhat 2-50 méteres mélységben. Maximum 30 centiméteres nagyságúra nő meg. Barna függőleges csíkok borítják a testét és a sugarait is. Minden második sugáron feketés barna foltok vannak. A szeme felett, szája körül recés függelékek vannak. A testéből kiálló antennaszerű tüskéinek a szúrása mérgező.  A köznyelvben gyakran tévesztik össze  a tűzhallal (Pterois antennata), melyek nagyon hasonlóak, azonban a tollai helyett egyenes tüskéket  vannak a szárnyúszóin, s színük barna helyett vörösbe megy át. A trópusi tengerek vizeiben ezerszám nyüzsögnek a szebbnél szebb, színpompás halak.  Gyanútlanul kergetik egymást, ügyet sem vetnek a közöttük „lófráló”, mellettük lassúnak tűnő tűzhalakra, cápákra, murénákra.

A korallzátonyok csúcsragadozóinak, persze pont ez a céljuk. Szépen, lassan, de tudatosan a közelébe férkőzni a mit sem sejtő áldozatnak, hogy aztán egy gyors mozdulattal bekebelezhessék azokat. 

Mivel senkitől sem félnek, így a búvároktól sem, gyakorlatilag odaúsznak a búvárhoz, ezért nagyon könnyen fotózhatóak! Azonban vigyázni kell velük, hiszen tüskéjük mérgező – egyszer fotózás közben beúszott egy a hónom alá… Éjszaka aktív, nappal elrejtőzik a lagúnák szirtjeinek rejtekében. Táplálékát garnélarákok és sziklarákok valamint kisebb halak adják. Napközben általában a korallok alatt, természetes vagy mesterséges üregekben, roncsokban alszanak, ragadozók lévén éjszaka aktívak, leggyakrabban akkor találkozunk velük. A búvár lámpák fényével megvilágított áldozataikra szívesen vadásznak.