A víz szeretete már gyerekkoromban az életformámmá vált, szüleimmel mindig tengerpartra mentünk nyaralni, ha már ott vagyunk, én állandóan vízben vagyok, miért ne nézzem meg ezt alulról is - merült fel bennem a kérdés. Így 1994-ben elvégeztem a kezdő búvártanfolyamot az egyik leghíresebb búvárklubban az AMPHORA-ban, ahol azóta is tag vagyok és ahol olyan összetartozás van, amit sehol nem tapasztaltam.
Teltek az évek és én már akkor tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. 1994-ben végeztem el az első búvártanfolyamot, majd 1997-bem végeztem el a le oktatoi minősítést. Párhuzamosan természetesen egy búvárboltban dolgoztam, illetve a TF-re jártam, ahol 2000-ben diplomáztam. Szakdolgozatom: Búvárkodás Magyarországon az ezredfordulón.
Közben képeztem magam, különböző speciális tanfolyamokat is elvégeztem. Több tananyag szerkesztésében is részt vettem, először a “A fedezzük fel a víz alatti világot” című oktatási videót készítettük el a tanítványoknak, majd a UEF megalapításában az első tankönyv (OWD) képanyagában való szereplést is magamra vállaltam.
Mivel sok-sok év eltelt, kissé monotonná vált az uszodák, bányatavi merülések, a különböző túrák világa. Nagyon szerettem, de kellett egy másik impulzus, így jó időben jókor - szokták mondani -, jött a felkérés.
Máltán dolgoztam oktatóként, fotósokból álló csoport jött a bázisra, így azon a héten ennek a csoportnak voltam a merülésvezetője. A csoport vezetője Ifj. Lőrincz Ferenc volt, aki a túra végén felkért: szeretne velem együtt dolgozni. Ezzel elindult az a “plusz”, amit kerestem. Ferenc mint víz alatti fotós, én mint oktató - de innentől kezdve már víz alatti modell is – így kezdtünk együtt dolgozni.
Első közös utunk Horvátországba vezetett egy nemzetközi versenyre (minden tavasszal és ősszel megrendezésre került). Párhuzamosan folyamatosan gyakoroltunk, merültünk, nemzetközi versenyekre jártunk.
Magyarországon közben minden évben az országos bajnokságra adtuk be a képeinket…és minden évben, egy adott kategóriában nyertünk. Ezáltal kvalifikáltuk magunkat a Világ- illetve Európa-bajnokságra.
Régebben több kiváló fotós, többek közt Násfay Béla, Dombovári Tibor, Előd László, Zákányi László vagy Gulyás Zsolt is képviselte a magyar színeket, de aztán másfél évtizeden át nem volt magyar résztvevő.
A Magyar Búvár Szakszövetség felkért minket 2019-ben, hogy induljunk el a világbajnokságon, rá két évre 2021-ben újra mi képviseltük hazánkat Portugáliában a XVIII. Víz Alatti Fotós Világbajnokságon.
Nagyon szigorú szabályokat írnak elő a résztvevők számára.
Korlátozva van a merülési idő (4x90perc), a mélység (max. 30m), és alapvetően fontos az, hogy betartsa mindenki a biztonságos merülés szabályait.
Az első dolog tehát, hogy a víz alatti fotózáshoz a búvárkodásban is képzettnek, rutinosnak kell lenni. A versenybírók még a víz alá is elkísérnek, és figyelik, hogy merülnek a versenyzők: betartják-e az előírásokat, illetve nem tesznek-e kárt az élővilágban, mert ez azonnali kizárást von maga után.
A szervezők arra szintén figyelnek, hogy meghatározott merülőhelyeken dolgozzon minden fotós, és az esélyegyenlőség jegyében mindenkinek ugyanannyi idő jusson egy ponton a fotózásra. A víz alatti fotós versenyeken az előre meghirdetett alapkategóriákon túl, melyek a nagylátószögű felvételek, nagylátószögű felvételek modellel, a makró felvételek, valamint a hal felvételek, ezenfelül egy speciális kategória (idén a rákok, két éve a ráják), valamint a kreatív kategória volt. A hat kategóriából négybe lehetett nevezni egy-egy képet.
